Ági Párizsban

Egy kis szusszanás után elmentünk körbenézni a környket Patriciával. Beszélgettünk is sokat, mesélt ő is sokat meg én is próbálkoztam. Azt mondta, egész jól beszélek franciául. A legnagyobb bajom (ezt már nem ő mondta), hogy keverem a nyelveket. Ha angolul akarok mondani valamit, akkor a felét franciául mondom, ha franciául akarom mondani, akkor meg angolul. Mondjuk alapjáraton franciául beszélek, nehéz a franciára angolul válaszolni. Ha meg nem tudok egy szót, akkor mondom angolul és általában lefordítja. Eddig minden jól ment.

Teljesen ledöbbentem. Azt hittem itt minden zárva van szombat és vasárnap délután, mint a németeknél. Lelkiekben már felkészültem, hogy éhezni fogok a hétvégén. De mint kiderült itt minden késő estig van nyitva és a hétfő az szünnap. Végre egy értelmes ország:) Az emberek mentalitása is más. Hány embert láttatok már kis tartós szatyorral vagy húzható kiskocsival vásárolni indulni? Na jó nálunk az idősek, de itt mindenki így megy vásárolni.

A térképen én azt hittem messzebb van az a bizonyos hatalmas park, ahova én futni fogok járni. Ma még nem, mert hulla vagyok, de fogok:) Muszáj. Képzeljétek lovak is voltak, csórikámék hogy néztek ki. Egész nap sétálnak fel-le... Szóval csak 5 perc a park, van kis tó is. A metrómegálló is csak 5 perc. Tájleírást nem adok, ha nem gond, lesznek majd képek később.

Holnap megyek Adrihoz, mivel semmit nem tudok a melómról. Nem tudom ő mit tud, de biztos többet mint én.

Amikor leszálltam a repcsiről, kicsit megijedtem, hogy itt mindenki franciául beszél és úristen mi lesz. De mostmár majdnem hiányzik, ha nem beszélek:) Mindjárt kinézek a konyhába amúgy is kaja illat van.. készül süti a megérkezésem örömére:)