Ági Párizsban

Kicsit ellustultam. De ez jó, mert csak a blogírás területén, ami azt jelenti, hogy felfedeztem a párizsi életet:D

A meló

A hétfő és a kedd uncsi volt. Nagyon bonyi esetek voltak, egyiket se vállaltam el. Szerdán  mégis nekikezdtem az egyiknek és megvizsgáltam és kikérdeztem, de nem írtam le a kórlapjába, fél 3-ig maradtam az 1 helyett. Szerdán csináltam több ekg-t, majdnem egy subcután (bőr alatti) injekciót, csak aztán gyorsan kellett és épp ekg-t csináltam és igy megcsinálta Jérome. Csütörtök is nagyon jó volt. Volt egy nyálmirigy biopsia, meg a vizit. A vizit is jó volt, mostmár szinte mindent értek. Egy baj van, hogy nem igazán marad meg, mert át kéne fordítanom magamban. És nagyon érdekes de pár dolgot már franciául jegyzek meg és értem, de nehéz magyarul elmondanom. De jó érzés volt rájönni, hogy fejlődök és egyre többet megértek. A kérdezős doki csak egy ekg-t elemeztetett velem, meg megkérdezte, hogy vizsgáltam-e beteget. Mondtam igen, de már túlhaladtunk rajta. Kicsit látszott rajta, hogy sajnálja. A péntek, a péntek itt is péntek, nem történik semmi. Titkárnőset játszottam Jérome-mal, ami annyit jelent, hogy rendberaktuk a betegek vizsgálati eredményeit. Aztán youtube-on néztünk videókat. Aztán volt egy vizit a proffal. Jut eszembe, jött egy uj doki, svájcból. Nagyon érdekes volt meghallgatni amit mondott az eü-ről és értettem mindent amit ő mondott. Jean-Christophe-fal beszélt, na az ő kérdéseit én annyira nem értettem. Ott is gépelnek a titkárnők mint nálunk, nem pedig kézzel írnak a dokik.

Szórakozás

Hétfőn a Musée Picassot néztük meg, utána elmentünk a Montmarte-ra, majd vissza a Champs-Elisée-re. A montmarte lett a kedvenc helyem és sokat megyek oda még most is. A Montmarte-ról a Sacré Coeur elől nagyon szép a kilátás. Van focista, utcai zenész és a capoeirások.

Musée Picasso

Champs-Elisée

Montparnesse és környéke - canon

Kedden meló után elmentünk a Musée d'Orsay-ba, majd találkoztunk Adrival és elmentünk a Notre-Damehoz, a Paris Plagehoz (ez ilyen rakparton kialakított strandszerűség) és a Centre Pompidou-hoz.

Szerdán pihentem és cipőt kerestem.

Csütörtökön szintén ruhát és cipőt kerestem, asszem utána pihentem.

Pénteken végre visszamentem a Montmarte-ra és leütem zenét hallgatni. Naná, hogy elkezdett esni az eső. Gyors rohanás a templomhoz. Jó hideg is lett, volt egy pulcsim, de nem akartam felvenni, mert ha vizes lesz, nem lesz az  se, de nem fáztam. Egy jó pár perc után vettem észre, hogy a capoeriás srácok, nincsenek is messze tőlem. Néha néha odanéztem, hogy felmérjem hányan is vannak. Aztán az egyik, mutogatva megkérdezte kell-e a pulcsija? Mire én mutogatva válaszoltam, hogy nekem is van, szóval nem. Aztán egy pár perc múlva meg integetett, hogy menjek oda. Beszélgettünk, mmint beszélgettem az egész csapattal. Két tag nevét tudom, akikkel levagyok fotózkodva, a jobb oldali a Caramel, a bal oldali a Chocolat :). Aztán elállt az eső, kérdezték maradok-e még, mondtam igen, nézem őket meg tanulok szavakat. No csak néztem őket, meg beszélgettem egy fura szerzettel, aki angolos franciával (nem tom milyen nyelven) próbált velem beszélni, de miután rájött, hogy nálam semmi esélye semmire, szerencsére tovább állt. Nagyon nem volt szerencsés kinézete. A műsor alatt kétszer integetett a Caramel, csak ebből csak egyet vettem észre, mert a nem túl szerencsés kinézetű, nem túl szimpi srác (állandóan azt kérdezte nem akarok-e alkoholt inni.. hát nem csoda hogy nem volt szimpi) elterelte a figyelmem. Szünet volt a műsorban, odajött Caramel hozzám és beszélgettünk. Aztán mondta, ha este van kedvem, menjek el hozzá, lesz egy kis buli, a nővére főz brazil kajcsit. Mivel egy másik francia ürge (aki csak két napot volt itt) csatlakozott hozzájuk, így már én is elmentem velük. Motoroztam kis robogón:) Nem rossz, de azért nem szerettem meg. Kicsi kis lakásban laknak, de nagyon aranyos. Meg úgy az összes brazil nagyon kedves. A kaja nagyon finom volt. Kaptunk ajándékot (mmint a francia ürge és én) egy karkötő egy szalagból, amin van szöveg (ezt még meg kell kérdeznem mit is jelent) és hármat kellett kívánni és ha elszakad, akkor az egyik teljesül :) Este szépen hazabattyogtam.

Szombat - sétálgattam a városban. Beszéltem a metrón egy középkorú ürgével, hogy honnan jöttem és ilyesmi. Aztán jártam a Montmarte-on, de nem voltak műsorok így csak a tájban gyönyörködésért nem maradtam ott. Elmentem a Notre-dame-hoz, csak sétálni egyet ott, aztán az Eiffel-toronyhoz, szintén csak a séta kedviért és vissza a Notre-damehoz (persze metróval), hogy egy kis parkban leüljek tanulni. Tanultam is:D

Vasárnap - Montmarte-miután nagynehezen felkeltem. Már megint nem volt műsor épp lemaradtam. Aztán séta a paris plage-on, nincs is messze a Montmartetól. Találkoztam utána vagy két percre Caramellel, hívott egy brazil buliba, de végül nem mentem. Hazajöttem.

Hétfő - mivel már tudom ezért megírom. Szóval miután rájöttem, hogy itt semmi sem olcsóbb, ezért feladom a cipő keresését. Egyetlen programom van - Sacré Coeur előtt ücsörgés, aztán estefele irány haza. Más részét már nem igazán akarom látni Párizsnak, nagyon megszerettem a Montmarte hangulatát és már csak nagyon keveset vagyok itt, úgyhogy szeretném kihasználni azt a kevés időt azzal, hogy élvezem a Montmarte hangulatát na meg beszélgetek a capoeriásokkal. Tényleg annyira jó :) Lehet sok emberrel beszélgetni, nyitottak, kedvesek, aranyosak. Nyugi van, zene van szép kilátással. Igaz sok túrista is, de nélkülük üres lenne azért az a nagy tér.